Ubuntu-t XP helyett – 2. rész – telepítés

2013. december 16. - kategória: ubuntu

Nos, legyalultam húgom laptopját, és a legfrissebb Ubuntu telepítővel együtt indítottam újra. A telepítő egész barátságos, kvázi semmi dolga az embernek. A legnagyobb pozitívum, hogy az oprendszert már DVD-ről futtatva is el lehet indítani, így az utolsó pillanatban is lehetőséget kapunk arra, hogy meggondoljuk magunkat, biztosan szeretnénk-e telepíteni a rendszert. További lehetőség annak, aki nem szeret bajlódni Windows rendszerrel, és elég perverz hozzá, hogy kvázi bárhová viszi magával az Ubuntu telepítőlemezét, mindenhol a jól megszokott oprendszeren dolgozhat. Én ezt Ubuntu One cloud szolgáltatással, és/vagy egy legalább 16 GB-os pendrive-val egyébként gyönyörűen megvalósíthatónak is tartanám.

Azért nem ragadtam itt le, irány a telepítés folytatása. A következő képernyőn ismét egy megfontolandó dologra kérdez rá a telepítő, ugyanis eldönthetjük, hogy Ubuntut szeretnénk Windows mellé, Ubuntut önmagában, a többi partíció megtartásával, Ubuntut újraformázással, vagy “Valami mást” szeretnénk. Gyiáá, leszarom a többit, mi az a “Valami mást”??? Nos, ez így konkrétan a HDD manuális újraparticionálásához dobott, ahol csatolónként megadhattuk, mekkora szeletet szánunk a rendszer egyes részeinek. Az első négy próbálkozás vagy a fájlrendszer típusa, vagy a csatoló hibás megadása, vagy a swap hiányával ért véget. Azt hiszem ez az a pont, ahol a hozzám hasonló tapasztalatlan Linux telepítő userek azonnal felpattintják valamelyik fórumot. A fórumon meg szokás szerint ment a fröcsögés, és a Puzséri magasságokba emelt kifejtések arról, hogy az Ext3, vagy az Ext4 a jobb, illetve arról, hogy nagyjából, a gép teljesítményétől függően minek mekkora tárhely igénye van, és mit igyekezzünk megadni. Néhány perces böngészés után kikalkuláltam a szerintem megfelelő variációt, amit megadtam a telepítőben. Like a boss. Ha a grafikus szakmából indulok ki, ennyi tudásanyaggal az agyukban néhány ‘kedves’ ismerősöm már simán kitenné a ‘Linux installer expert’ titulust a neve alá, és már nyomatnák is a névjegykártyát.

A következő (de lehet, hogy időrendben eggyel a particionálás előtti) jó érzés akkor fogott el, amikor az XP számára totál ismeretlen laptop wifi driverét a telepítő DVD-ről installálta, és felajánlotta a környékbeli hálózatokat csatlakozásra. Oké, ezt már a win 8, (no meg a Mac OSX of course) is megcsinálja, de pl. win 7-nél nem találkoztam ezzel. Az is igaz, hogy csak egyszer telepítettem, kb. 3 évvel ezelőtt a másik asztali gépemre. Ezen a ponton már éreztem, hogy nem lesz gond itt a driverekkel, ami később be is igazolódott. Tényleg nem volt gond.

Az első komoly problémával telepítés során az Ubuntu One bejelentkezésnél találkoztam. A telepítéshez magyar nyelvet választottam, lehet nem kellett volna, mert valószínű rosszul fordították az egyik gombot. Kicsit furcsa is volt. A képernyőt, ahol meg lehet adni a bejelentkezési nevet és jelszót, és így létrehozni új felhasználót, nem lehetett átugrani. Volt egy “…valami… később” gomb, de ha azt megnyomtam, lefagyott az egész, úgy kellett kilőni a gépet, és újrakezdeni a telepítést. Legalább a particionálást nem kellett újra megcsinálnom. A megoldás az volt, hogy az Ubuntu One új felhasználó létrehozásnál üresen kell hagyni a mezőket, és a folytatásra kattintani. Itt egy újabb login formot ad be, ahol már a “… később” gombra kell menni, és vígan elkezdi a másolást.

Talán 10 perc után (DVD-olvasótól, gépsebességtől is függ) elkészült a másolás, és újraindult a rendszer. Egy apró bibi kapásból fellépett, valami, amihez nem értek, errorral fogadott a parancssoron, és kilökte a DVD meghajtót. Újraindítás után a boot sorrendet átrendeztem, első helyre HDD került, így már simán elindult a rendszer. Nem tudom, hogy ez volt-e a probléma, de így úgy néz ki megoldódott. A rendszer bejelentkezett, bal oldali indítópanelen ott virítottak alapból az előre telepített programok (LibreOffice, Firefox böngésző), az Ubuntu Szoftverközpont (mint az App Store), az Ubuntu One, ami egy ingyenes cloud szolgáltatás, a beállítások, plusz egy-két biszbasz. Nagyjából töröltem is, ami számomra nem érdekes, maradt a böngésző, az Office, meg a Szoftverközpont.

A telepítést sikeresnek ítéltem, holnap folytatom a szoftverek beszerzésével, és elkezdem használni a gépet.

Egyébként pont ezek azok a dolgok, ami miatt egy halandó aligha tudja feltelepíteni a rendszert. Még egy windows és Mac telepítőkön szocializálódott junior ‘home office rendszergazda’ is, mint én, fennakad néhány dolgon már a telepítés során, akkor hogy a viharba várják el, hogy elterjedjen az átlagjúzerek körében ez az amúgy baromi tetszetős, és nem utolsó sorban ingyenes oprendszer?