Push me out

2014. március 13. - kategória: blog zen

Nemrég rávettem magam, hogy a céges Exchange fiókot, illetve a saját Gmail fiókomat is áttegyem push értesítésre az iPhoneomon. Pedig hajdanán, kb. 3 évvel ezelőtt bevezettem egy olyan szokást, hogy csak reggel 8-kor, 13 órakor, és 18 órakor néztem rá az emailjeimre. Erre azért volt szükség, mert paralell akár 4-6-8-10 dologgal is foglalkoznom kellett amiatt, mert állandóan jöttek a feladatok, és a végén semmivel sem végeztem időre. Egy ideig bírtam csinálni, de a partnereim rájöttek, ezért nem ment ez a napi 3x email nézés sem sokáig. Sokszor felhívtak amiatt, hogy “valamit küldtem, meg kéne most nézni”. Ilyenkor persze azonnal nyitottam a postaládát, és már szakadt is a meló és a határidő a nyakamra. Most meg mi van? Pusht állítottam be a mailjeimre, ráadásul bevontam a körbe a céges fiókomat is, amit eleve nem is lenne muszáj itthonról figyelnem.

Az eltelt egy hét alatt az alábbiak a tapasztalataim:

- előnyét annyit látok, hogy nem a böngészőben kell nyitogatni a Gmailt, hanem bele tudok olvasni az első két mondatba. Ha fontos, nyitom a böngészőt, ha nem, akkor ignorálom az emailt későbbre, vagy törlésre.

- az összes haszontalan hírlevélről leiratkoztam. Ez napi kb. 8 emailt jelent, amikre én magam iratkoztam fel, plusz vannak a kéretlenek. Rá kellett jönnöm, hogy havonta csak egyet ha elolvasok, ezért nincs rájuk szükségem.

Több előnye nincs, jöjjenek a hátrányok:

- 5 percenként veszem ki a telefont a zsebemből, vagy nézek rá az asztalon, ami szerintem zavarja a munkamenetemet is, de egyelőre megpróbálok együtt élni vele

- az iPhone alig bírja ki a nap végét. Kb. 1 óra beszélgetéssel együtt, ha reggel 85%-on van, akkor már rá kell töltenem a nap végéig, mert 15 órára 20% alá megy a töltöttség. Hazafelé általában még jó 20 percet beszélek, estig további 15-20 percet, így végleg lemerülne, ha nem tenném fel töltőre délutánonként.

Konklúzió

Szerintem egy héten belül kikapcsolom a picsába. Arra legalább jó volt, hogy ebben a pár napban töröltem magam LinkedIn-ről a talicskányi hírlevél miatt, lemondtam a Behance, és az Iparkamarás hírlevelet (nem is értem, miért járattam…), meg néhány balfaszságot. Facebookon már amúgy sem vagyok fent, úgyis az volt a legzavaróbb körülmény.

Érzem, ahogy kezd elárasztani a nyugalom, és körülvesz a zen…