Fizetési értesítés

2012. augusztus 29. - kategória: blog

Ügyvezetőnek lenni nem túl hálás feladat. Ugyanakkor én még szerencsésnek érezhetem magam, hogy a saját vállalkozásomban nem kell legalább senki főnökének lennem. Ez az év, bavallom őszintén, a tavalyihoz képest elég gyatrán indult. Volt olyan hónap, amikor 2 számlát állítottunk ki, igaz hál’istennek azok lefedték a havi fix kiadásokat, így nem kellett tartalékokhoz nyúlni. Ez volt az első ilyen időszak a cég indulása óta, hogy ennyire pangott minden. Az állítólagos válságban semmi gondunk nem volt, még így átmenetileg sem. Igazából most sem volt semmi komoly, de nem jó érzés, amikor “nem jönnek a számok”. Aztán ahogy beindult az év, a nyárra felerősödött a teendő, és újra a régi volt minden. Kivéve a fizetési morált.

Egy év alatt ennyire megváltozott volna az összes partner hozzáállása? Ez lenne a válság eredménye, most csapódik csak le? Vagy szimplán nemtörődömségből, lustaságból, vagy bármi más indokból ülnek a pénzen? Nem tudom, de gyakorlatilag a cég indulása óta most kellett először (na jó, lehet hogy másodszor) elhatároznom, hogy kiküldöm a fizetési értesítéseket. Nyugodt hangvételű, információkkal tarkított, barátságos értesítések voltak ezek, amelyekben felelevenítettem, hogy az általam kiküldött X forint végösszegű számlák 80, 60, 30, vagy épp 7 napja lejártak. Egy darabig türelmes az ember. Az első egy-két hétben legyintek, hogy “csak szabin vannak biztos”, viszont 70-80 nap után azért valami nem stimmel. Nem szeretek kuncsorogni, nem szeretek rossz szájízzel telefont letenni, de tegnap elhatároztam, megírtam, és kiküldtem minden egy hétnél régebben lejárt számlához az értesítést. Láss csodát, a mai számlainformációm szerint elég jó hatással voltam a partnereimre, kb. az értesítések 40%-a rendezve lett.

Ez szerintem így egészséges és korrekt. Ha a megrendelést időben, panasz nélkül teljesítettem, akkor az ellenszolgáltatást is ugyanilyen formában szeretném megkapni. Be is vezetem ezt a módszert, ha ennyire hatékony…