A(z) 'zen' témához tartozó bejegyzések

Fotóarchívum újraépítése

2015.05.31. | kategória: zen

Mielőtt az előző iMacet elvitték, lementettem minden adatot egy külső HDD-re. Az adatok nagyon nagy része (kb. 300 GB) fotók és videók, amiket 2006-ig visszamenőleg, digitális fényképezővel “alkottam”. A mentés nagyon sok sebből vérzett.

Könyvtárak és kamerák

Ennyi idő alatt számos importálási beállítást próbáltam ki, így ennek köszönhetően minden próbálkozás más nevű főkönyvtárba került. Egy időben az OSX-es Pictures mappába mentettem, máskor a megosztott partícióra. Néha az Image Capture, aztán a Lightroom, vagy a Nikon gyári appja, de volt Picasa is a katalogizálás eszköze. Követhetetlen. Még ezeken is belül minden fényképezőgép kapott egy új könyvtárat, így a telefonokkal együtt volt 5 iPhone, 3 Nikon, 2 Panasonic és 1 Canon könyvtár, szanaszét a partíciókon. Aztán voltak könyvtárak, amiket ismerősöktől kapott képekkel töltöttem meg (esküvő, nyaralás, keresztelő, stb), így szépen duzzadt tovább az egész archívum.

Vélt megoldás

Rábízom magam a Lightroom import funkcióira. Megfogtam a backup HDD-n az egyik főkönyvtárat (esetünkben a Pictures mappát), ami 8674 db képet, összesen 110 GB méretben tartalmaz, fogalmam sincs hány alkönyvtáron keresztül, és az egészet importáltam (Másolással) az új iMac Pictures/Lightroom almappájába. A Lightroom teszi a dolgát, dátum szerint (hónapokra bontva, mert napokra bontva baromi sok alkönyvtár lenne) másolja vissza a gépre a képeket. Igen ám, de ezzel minden fotóeszköz összes képe ömlesztve lesz hónapokra bontva, ami azt a fene precíz, “mindennek megvan a maga helye” felfogásomat felülírja. Sebaj, egész eddig nem tudtam kitalálni normális katalógust, most az egyszer rábízom magam a programozók gondolkodására.

Címkék

Az elméletem az, hogy ha végez az összes fotóval (mert egyelőre kb. a harmadával végzett), fel fogom címkézni a képeket, és a kamera fajtája szerint csinálni fogok hivatkozásokat. Erre azért van szükség, mert azonos dátumon belül többféle témát is fotózhattam, többféle kamerával. Pl. a feleségem a gyerekeket fényképezte telefonnal, amíg én a DSLR-rel valami reklámfotót csináltam épp. Témák szerint nem fogok címkézni, mert a dátum, és a kamera típusa erősen leszűkíti a képeket, így már eléggé felgyorsul a keresés.

Szelektálás

Soha nem töröltem ki képet, ami nagy hülyeség volt, ezért változtatnom kell ezen is. Többek között ez az oka annak, hogy ekkora az archívum. Nem mondom, hogy át fogom nézni mind a >300 GB képet, de ahogy importálás közben ránéztem a gépre, rengeteg törölnivaló képet láttam, amiket gondolkodás nélkül fogok a kukába dobni, ha végzett.

Az egyetlen problémám az lesz ezzel a katalógussal egyébként, hogy ha nincsenek külön könyvtárban, ahogy eddig, akkor Lightroomon kívül nehezen fogok keresni köztük, és valószínűleg a régi Preview-es képnézegetés is meg fog szűnni. Cserébe viszont lesz egy – reményeim szerint – jól karbantartott fotóarchívum, amit Time Machine backupon fogok gyönyörűen őrízni, és nem lesznek szanaszét a dolgaim.

Time Machine a legjobb barátom

2015.03.17. | kategória: apple mac zen

Ma történt, hogy egy archív fájlt (872 MB-os ZIP fájl) EOCD hibával nem tudott kitömöríteni a gép. Próbáltam Stuffit-tel, muCommanderrel, mindennel, ami kéznél volt, de semmi. Valószínű már tömörítésnél hiba csúszhatott a folyamatba, mert három helyre archíváljuk ezeket a dolgokat, és egyiket sem tudta kitömöríteni. Mondanom sem kell, a szívbaj kerülgetett. Kb. 70 munkaóra volt emögött, a partnerünk most küldött át szövegmódosításokat ezekre a dizájnokra (16 különböző grafika, egyedileg előkészítve). Ez a rohadt ZIP fájl rejtette az összes előnézeti képet, repró anyagot, és a nyomóforma fájlokat… Tudom, hülye policy a ZIP-be tömörítés, egy ideje már nem is csinálom…

Jött az ötlet, a Time Machine. Beléptem, és elkezdtem visszatekerni az időt. Annyi volt meg, hogy a ZIP fájl 2014 májusában készült, tehát ezt megelőzően volt pár héttel a történet. A Time Machine-ról érdemes tudni, hogy ahogy megyünk vissza az időben, egyre nagyobb időléptékkel őrzi meg az adatokat. Tehát a mai napot óránként, a múlt hetet napi 2x menti, a múlt hónapot már csak naponta, vagy két naponta, aztán a végén már csak szinte hetente lehet visszatekerni, de nagy az esély, hogy pont akkor és pont ott megvolt az, amin dolgoztunk.

Az egyetlen bibi ott csúszott be a múltban lépegetésnél, hogy az a könyvtár, amiben kerestem, csak 2014 júliusban készült, így abban a könyvtárban eleve csak addig az időpontig engedett visszamenni. Totál el is keseredtem, aztán bekattant, hogy máshol is lehetett akkoriban az az adat, amit keresek. Gyorsan ki is derült, hogy a vélt könyvtár helyett a Desktopon volt akkoriban mindenem, és ott gyönyörűen vissza is tudtam menni, egészen 2013 decemberig. Lényeg a lényeg, megtaláltam a közvetlenül betömörítés előtti végleges állományokat, amiket minden gond nélkül, hiánytalanul visszaemeltem a “jelenbe”, és megkezdtem a munkát.

Ezek azok a dolgok, amiket az ember nem tud eléggé megfizetni.

Honlap ami szórólap ami honlap

2014.08.03. | kategória: design webdev zen

Mondjuk úgy (erős túlzással), hogy elkészült az új Wynerdy website. Igen, jól látjátok: 1, azaz egy darab JPEG kép alkotja ezt a csodát, és nem viccelek. Az elmúlt 5 évben sokat foglalkoztam azzal, hogy a szövegek szépen jelenjenek meg a különböző böngészők, és operációs rendszerek alatt, gyakorlatilag eredménytelenül. A Google webfonts rengeteg betűtípust hoz, de csak kevés, igazán szép betűcsalád van, amelyik a magyar ékezeteket támogatja (plusz, Windows böngészőn ratyin néz ki az is). Aztán ott a cufón, ami scripttel generál képeket a karakterekből, belassítva ezzel az oldal rendert, és több galibát is okoz, ezért vetettem el. Legvégül (mert a blogon is ez vált be eddig) a webfont beágyazás, ami valamelyest működik, de csak addig, amíg nem nézem meg a blogot egy Windows PC-n. Elmegy a kedvem az egésztől. Trükközés a font-shadow-val, rotation 0.1%-al, hogy az anti-aliasingről ne is beszéljek. NEM SZÉP, és nem is tökéletes megoldás egyik sem, úgyhogy ennyi.

Az ötlet onnan jött, hogy egyes Behance portfóliókban tonnaszám találni 5-8 képernyő magas képeket, komplett szövegtörzsekkel, magyarázatokkal. Ezek elég igényesek, és a célnak maximálisan megfelelnek. Miért ne lehetne a komplett website egy kép, nem? DE!

Amit láttok, az egy 1920×1920-as JPEG, 8-as tömörítéssel. Így nagyjából 300 kB, nálam ez volt a lélektani határ. A képet 960×960-as méretben jeleníti meg az oldal, így kicsit ránagyítva is élvezhető, illetve (nyílván már kitaláltátok) retina kijelzőkön is élesen látni.

A SEO-val sokat nem foglalkoztam, a kép címe és az alt tagek vannak kitöltve, illetve a website header, aztán kész. Ahol kell, ott úgyis el van helyezve a link, a találati lista első helyére nem hajtottam soha, munkám meg van elég. Ez egy landing page, ha pedig így nézzük, annak teljesen jó. Plusz, most készülnek a szórólapok is, ugyanezzel a layouttal, szóval kettőt egy csapásra…

 
bormarketing

 

Ha valaki lekódolja nekem ezt tökéletes, tűéles cross-browser és cross-OS fontokkal, azt megnézem.

 

Kétsoros email aláírás

2014.07.24. | kategória: tipp zen

Először is elnézést kérek mindenkitől, akit ezidáig a tizenvalahány soros szöveges email aláírásommal zaklattam. Jó útra tértem, megérintett buddha szelleme, és azonnali hatállyal lecseréltem ezt a maszlagot. Valójában eddig is zavart, amikor egy-két, Outlookot használó ügyfelemtől kapott válasz válaszának a válaszában már 3x akkora volt az aláírásom, de mostanában elkezdtem kvázi chatelni is emailben. Ez annyit jelent, hogy szinte köszönés nélkül, egy-két mondatos gyors email váltásokkal szaporázzuk a megbeszélni valóinkat. Úgy éreztem, eljött az ideje az aláírás leegyszerűsítésének. Bár Outlookban van gyárilag megoldás arra is, hogy a válasz emailekben egy egyszerűbb aláírás szerepeljen, Gmailben csak konzervekkel (lásd: Beállítások -> Labs -> Előre megírt üzenetek) oldható meg a dolog, ami egyrészt nem natív, másrészt nem elérhető mobil appból…

Ennyi bevezető után íme a mostani aláírásom:

alairas

Szerintem ez egy stílusos, informatív aláírásnak indult. Nem is mondhatnék mást, évekig használtam. Csak bazi nagy, és ez lett vele a legnagyobb gondom.

Az is probléma (kinek mekkora, az relatív), hogy külföldre is sűrűn levelezek, ezért angolul is beírtam a titulusomat, illetve a téves emailes szöveget, ami most így ránézve a legnagyobb bullshit, amit láttam evör, de amikor készült ez a szignatúra, akkor menőnek tűnt. Nyilván a nagy cégek policy-jében kötelezőek az ilyenek, de ha valamit rossz helyre küldök, akkor 1. úgyis visszaszólnak 2. soha nem szólnak vissza, még akkor sem, ha odaírom alulra ezt a felhívást. Kukába vele.

Most hogy már alulról indultam, felfelé haladok. Cégnév, cím, weboldal. Bőségesen elfér egy sorban, egy igényes elválasztójellel.

Telefon, email cím kell, ezeket nem lehet kihagyni.

Név és titulus. No igen. Ha ismerősnek írok, úgyis “Üdv, Peti”, vagy “BW, Peter” a befejezés. Ha nem ismerős, akkor nem hiszem, hogy első email váltásnál valaki arra vágyik, hogy Üdvözlettel / Kind Regards elköszönéssel kapjon emailt. Külföldinek hülyeség az Üdvözlettel, magyarnak hülyeség a Kind Regards. Mea culpa, kukába vele.

Így el is jutottunk a kétsoros aláírásig, ami így fog kinézni a következő emailtől:

alairas2

18 vs. 2 sor.

 

8-at kérek! 16 lett, maradhat?

2014.04.28. | kategória: apple blog zen

Ma délelőtt, a helyi T-üzletet leinfózva majdnem egy 8 GB-os iPhone 5c-t vásároltam… ugyanis nem volt más készleten. Márpedig ha nekem valami kell, akkor az azonnal kell.

Azért valljuk be, a T-mobile is ügyesen manipulálja a 8 GB-os iPhone 5c árát. Olyan kedvezményt biztosít rá, hogy kurva komolyan elgondolkodik az ember azon, hogy érdemes-e 16 GB-os 5C-t venni, plusz 45.000 Ft-ért. Ezzel szemben az iStyle oldalán a két változat között csak 18.000 Ft különbség van. Tudom, hogy nem ugyanaz a kategória, és különben sem ér összehasonlítani szervert telefonnal, de akkor is 30 ropi a legdrágább 8 GB-os szerver memóriamodul, amit hirtelen találtam.

Dell 8GB DDR3 1600MHz szerver memória (2Rx4 1.35V) – 29.900 Ft (edigital)

Szóval, amikor Tinával, a szuperkedves T-pontossal beszélgettem a pillanatnyi készletről, majdnem kicsúszott a számon a “szarok bele, Józsi is megmondta hogy elég a 8 gigás, ide nekem most rögtön!”. Aztán eszembe ötlöttek bűbájos feleségem jóságos intő szavai: “A faszt veszel te 8 gigásat, 1 hónap múlva meg hisztizel itt nekem, hogy le akarod cserélni! 16-ost veszel és kész, nem érdekel!”

Így hát ismét engedtem a nyomásnak, és ma épp 45.000 ft-ot költöttem el +8 GB-ra. Továbbá utaztam is érte 1 órát, mert nekem azonnal kellett. Ha úgy vesszük, a kényelmemet, lustaságomat, és a feleségemmel való jó viszonyt fizettem meg. Pont, mint amikor turbós kondenzációs gázkazánt rakattam a házba, ezzel felváltva a favágós, behordós, begyújtós, mocskos kandallót, egy szaros termosztáttal a falon.

Az eső mostanra elállt, még egy kicsit lengedeznek a fák. Holnapra szeles, esős idő várható, estére viszont felszakadozik a felhőzet. Pillanatnyi szabad terület a telefonomon 8.6 GB, a nagy becsben tartott iGO Europe-pal együtt, igaz, töküres gyorsítótárakkal és Music mappával…

i5c

Ugyanakkor ha belegondolok, hogy legalább 800 megányi albumot fogok most este felpakolni gondolkodás nélkül a telefonomra, érzem, ahogy eláraszt a zen.

Push me out

2014.03.13. | kategória: blog zen

Nemrég rávettem magam, hogy a céges Exchange fiókot, illetve a saját Gmail fiókomat is áttegyem push értesítésre az iPhoneomon. Pedig hajdanán, kb. 3 évvel ezelőtt bevezettem egy olyan szokást, hogy csak reggel 8-kor, 13 órakor, és 18 órakor néztem rá az emailjeimre. Erre azért volt szükség, mert paralell akár 4-6-8-10 dologgal is foglalkoznom kellett amiatt, mert állandóan jöttek a feladatok, és a végén semmivel sem végeztem időre. Egy ideig bírtam csinálni, de a partnereim rájöttek, ezért nem ment ez a napi 3x email nézés sem sokáig. Sokszor felhívtak amiatt, hogy “valamit küldtem, meg kéne most nézni”. Ilyenkor persze azonnal nyitottam a postaládát, és már szakadt is a meló és a határidő a nyakamra. Most meg mi van? Pusht állítottam be a mailjeimre, ráadásul bevontam a körbe a céges fiókomat is, amit eleve nem is lenne muszáj itthonról figyelnem.

Az eltelt egy hét alatt az alábbiak a tapasztalataim:

- előnyét annyit látok, hogy nem a böngészőben kell nyitogatni a Gmailt, hanem bele tudok olvasni az első két mondatba. Ha fontos, nyitom a böngészőt, ha nem, akkor ignorálom az emailt későbbre, vagy törlésre.

- az összes haszontalan hírlevélről leiratkoztam. Ez napi kb. 8 emailt jelent, amikre én magam iratkoztam fel, plusz vannak a kéretlenek. Rá kellett jönnöm, hogy havonta csak egyet ha elolvasok, ezért nincs rájuk szükségem.

Több előnye nincs, jöjjenek a hátrányok:

- 5 percenként veszem ki a telefont a zsebemből, vagy nézek rá az asztalon, ami szerintem zavarja a munkamenetemet is, de egyelőre megpróbálok együtt élni vele

- az iPhone alig bírja ki a nap végét. Kb. 1 óra beszélgetéssel együtt, ha reggel 85%-on van, akkor már rá kell töltenem a nap végéig, mert 15 órára 20% alá megy a töltöttség. Hazafelé általában még jó 20 percet beszélek, estig további 15-20 percet, így végleg lemerülne, ha nem tenném fel töltőre délutánonként.

Konklúzió

Szerintem egy héten belül kikapcsolom a picsába. Arra legalább jó volt, hogy ebben a pár napban töröltem magam LinkedIn-ről a talicskányi hírlevél miatt, lemondtam a Behance, és az Iparkamarás hírlevelet (nem is értem, miért járattam…), meg néhány balfaszságot. Facebookon már amúgy sem vagyok fent, úgyis az volt a legzavaróbb körülmény.

Érzem, ahogy kezd elárasztani a nyugalom, és körülvesz a zen…