A(z) 'blog' témához tartozó bejegyzések

2014 margójára

2014.12.31. | kategória: blog

Azon gondolkodtam az ünnepek alatt, hogy ha már úgyis van elég időm, írnom kellene a blogra. Augusztusban írtam az utolsó bejegyzést, azóta csak kavarogtak a gondolatok a fejemben, de konkrétan időm nem volt leülni, és gépelni. Ez most ilyen panaszkodós bejegyzés lesz, előre is bocs.

Szinte minden hétvégét a cégnél töltöttem, feláldoztak minket a kapitalista pénzhajhászás oltárán. Mondjuk nem volt kötelező (csak kötelezően ajánlott), de ha bevállaltam (mert be kellett), normálisan ki is fizették. Az első pár hét egész jól telt. Ha volt affinitásom, bementem, mert munka mindig volt, de normális keretek között lehetett játszani a határidőkkel. Aztán kezdett durvulni. A túlóra pénzre hivatkozva már semmi sem számított, sőt már úgy éreztem magam, mintha örülnöm kellene, hogy vasárnap is bent lehetek. Hétköznap reggeltől este 8-ig, szombaton, vasárnap délután az irodában. Sokszor péntek délután 4-kor tudtam meg, hogy hétvégén ezt meg azt kell megcsinálni. A család teljesen másodlagossá vált, zombiként közlekedtem az utakon, az emberektől, kollégáktól besokalltam, és megtört bennem valami.

Karácsonyra teljesen lebetegedtem. Az utolsó munkanapon még semmi bajom nem volt, másnap reggel torokfájás, nátha, elment a hangom, ami azóta is tart, most már több, mint egy hete. A két ünnep között betegszabadságon voltam, mondanom sem kell, jönnek az emailek a lehetetlen kérésekkel, szoros határidőkkel. Ha most is dolgoznék, még akkor sem végeznék.

2015-ben radikális változásokat tervezek, és ez alatt nem a szobák átrendezését értem.

8-at kérek! 16 lett, maradhat?

2014.04.28. | kategória: apple blog zen

Ma délelőtt, a helyi T-üzletet leinfózva majdnem egy 8 GB-os iPhone 5c-t vásároltam… ugyanis nem volt más készleten. Márpedig ha nekem valami kell, akkor az azonnal kell.

Azért valljuk be, a T-mobile is ügyesen manipulálja a 8 GB-os iPhone 5c árát. Olyan kedvezményt biztosít rá, hogy kurva komolyan elgondolkodik az ember azon, hogy érdemes-e 16 GB-os 5C-t venni, plusz 45.000 Ft-ért. Ezzel szemben az iStyle oldalán a két változat között csak 18.000 Ft különbség van. Tudom, hogy nem ugyanaz a kategória, és különben sem ér összehasonlítani szervert telefonnal, de akkor is 30 ropi a legdrágább 8 GB-os szerver memóriamodul, amit hirtelen találtam.

Dell 8GB DDR3 1600MHz szerver memória (2Rx4 1.35V) – 29.900 Ft (edigital)

Szóval, amikor Tinával, a szuperkedves T-pontossal beszélgettem a pillanatnyi készletről, majdnem kicsúszott a számon a “szarok bele, Józsi is megmondta hogy elég a 8 gigás, ide nekem most rögtön!”. Aztán eszembe ötlöttek bűbájos feleségem jóságos intő szavai: “A faszt veszel te 8 gigásat, 1 hónap múlva meg hisztizel itt nekem, hogy le akarod cserélni! 16-ost veszel és kész, nem érdekel!”

Így hát ismét engedtem a nyomásnak, és ma épp 45.000 ft-ot költöttem el +8 GB-ra. Továbbá utaztam is érte 1 órát, mert nekem azonnal kellett. Ha úgy vesszük, a kényelmemet, lustaságomat, és a feleségemmel való jó viszonyt fizettem meg. Pont, mint amikor turbós kondenzációs gázkazánt rakattam a házba, ezzel felváltva a favágós, behordós, begyújtós, mocskos kandallót, egy szaros termosztáttal a falon.

Az eső mostanra elállt, még egy kicsit lengedeznek a fák. Holnapra szeles, esős idő várható, estére viszont felszakadozik a felhőzet. Pillanatnyi szabad terület a telefonomon 8.6 GB, a nagy becsben tartott iGO Europe-pal együtt, igaz, töküres gyorsítótárakkal és Music mappával…

i5c

Ugyanakkor ha belegondolok, hogy legalább 800 megányi albumot fogok most este felpakolni gondolkodás nélkül a telefonomra, érzem, ahogy eláraszt a zen.

iPhone 4S kamera minőség

2014.04.27. | kategória: apple blog fotósopp

Szar vicc lenne azt kérdezni, hogy mivel készült az alábbi kép, hisz a bejegyzés címe mindjárt el is árulja. Ma délelőtt egy rögtönzött ételfotózást tartottam. A kép egy megállítótáblára lesz kinyomva. Félárnyékos teraszon, kézből lőttem. Tényleg egy instant munka volt. A képen nem változtattam semmit, ez így jött ki a gépből. Eredeti méret a képre kattintva.

Epres palacsinta

Egy régebbi bejegyzésemben arról írtam, hogy az iPhone 4S kamerája tökéletesen alkalmas az utazó fényképezőgép leváltására. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy valaha is üzleti felhasználásra szánt, beállított képeket készítek a telefonommal. Nyílván ezen a képen is van még munka. Legalább 30 féle beállítással, látószöggel készült fotó, úgyhogy ez csak egy a sok közül. Persze ez a kép sem tökéletes, és a minőségét nem is lehet soha összehasonlítani, akár egy belépő szintű DSLR minőségével sem. Ugyanakkor a fotózás alapvető szabályait betartva (fény/árnyék, stabil kéz/állvány, látószög, kompozíció) igenis tetszetős képeket lehet lőni ezzel a kis szutyok szerkezettel is.

Push me out

2014.03.13. | kategória: blog zen

Nemrég rávettem magam, hogy a céges Exchange fiókot, illetve a saját Gmail fiókomat is áttegyem push értesítésre az iPhoneomon. Pedig hajdanán, kb. 3 évvel ezelőtt bevezettem egy olyan szokást, hogy csak reggel 8-kor, 13 órakor, és 18 órakor néztem rá az emailjeimre. Erre azért volt szükség, mert paralell akár 4-6-8-10 dologgal is foglalkoznom kellett amiatt, mert állandóan jöttek a feladatok, és a végén semmivel sem végeztem időre. Egy ideig bírtam csinálni, de a partnereim rájöttek, ezért nem ment ez a napi 3x email nézés sem sokáig. Sokszor felhívtak amiatt, hogy “valamit küldtem, meg kéne most nézni”. Ilyenkor persze azonnal nyitottam a postaládát, és már szakadt is a meló és a határidő a nyakamra. Most meg mi van? Pusht állítottam be a mailjeimre, ráadásul bevontam a körbe a céges fiókomat is, amit eleve nem is lenne muszáj itthonról figyelnem.

Az eltelt egy hét alatt az alábbiak a tapasztalataim:

- előnyét annyit látok, hogy nem a böngészőben kell nyitogatni a Gmailt, hanem bele tudok olvasni az első két mondatba. Ha fontos, nyitom a böngészőt, ha nem, akkor ignorálom az emailt későbbre, vagy törlésre.

- az összes haszontalan hírlevélről leiratkoztam. Ez napi kb. 8 emailt jelent, amikre én magam iratkoztam fel, plusz vannak a kéretlenek. Rá kellett jönnöm, hogy havonta csak egyet ha elolvasok, ezért nincs rájuk szükségem.

Több előnye nincs, jöjjenek a hátrányok:

- 5 percenként veszem ki a telefont a zsebemből, vagy nézek rá az asztalon, ami szerintem zavarja a munkamenetemet is, de egyelőre megpróbálok együtt élni vele

- az iPhone alig bírja ki a nap végét. Kb. 1 óra beszélgetéssel együtt, ha reggel 85%-on van, akkor már rá kell töltenem a nap végéig, mert 15 órára 20% alá megy a töltöttség. Hazafelé általában még jó 20 percet beszélek, estig további 15-20 percet, így végleg lemerülne, ha nem tenném fel töltőre délutánonként.

Konklúzió

Szerintem egy héten belül kikapcsolom a picsába. Arra legalább jó volt, hogy ebben a pár napban töröltem magam LinkedIn-ről a talicskányi hírlevél miatt, lemondtam a Behance, és az Iparkamarás hírlevelet (nem is értem, miért járattam…), meg néhány balfaszságot. Facebookon már amúgy sem vagyok fent, úgyis az volt a legzavaróbb körülmény.

Érzem, ahogy kezd elárasztani a nyugalom, és körülvesz a zen…

Zabkása vacsorára

2014.03.01. | kategória: blog főzőcske

Édeset kívántam, ezért egy rég elfeledett, villámgyors, könnyű, mégis laktató kaját főztem vacsorára.

2 bögre tejet feltettem forralni, majd amikor elkezdett mozgolódni (forrni), 1-1,5 bögre zabpelyhet öntöttem bele. Folyamatosan kavargatva néztem, ahogy a zabpehely megdagad, és krémessé sűrűsödik a tej (max 2 perc, ha elég meleg tejbe öntitek a zabpelyhet). Ekkor levettem a tűzről, 1-2 evőkanál mézet belecsurgattam, jól elkevertem, és tálakba öntöttem.

A szekrényben találtam egy Meggy ’11 feliratú üveget, amire úgy rá volt gyógyulva a fedő, hogy először meghúztam az egyik ujjamat miatta, majd belevágtam egy kést a tetejébe, amitől még mindig nem engedett, ezért megint meghúztam magam. Aztán már annyira fájt a kezem, hogy inkább körbefeszegettem késsel az egész fedőt, végül így jött le. Jelentem, a lekvár tökéletes állagú, baromi finom. A mézes zabkásával meg még finomabb.

Ha jót akarsz, NE egyél az ecetes chipsből

2014.01.24. | kategória: blog

Vásároltam egy chipset, az egyik legismertebb gyártó sós-ecetes ízesítésű változatát. Ennél elképesztőbb, emberi fogyasztásra szánt élelmiszert még soha nem ettem! Pedig túl vagyok már számos, más számára enyhén gyomorforgató fogáson, de ezt egyik sem közelítette meg. Tömören egy szar. Kicsit bővebben, olyan, mintha ecetbe áztatták volna a burgonyaszirmokat, és nem is hagyták volna lecsöpögni.

Kollégámnak viszont tetszett, fel is falta az egészet. Azt mondja, hogy az angoloknál ez az everyday chips, a legnépszerűbb íz. Ezt nem tudom igazolni, de ha igaz, akkor már értem, miért ilyen karót nyelt banda az angol nép.

Promóciók és Közösségi fülek kikapcsolása Gmailben

2014.01.07. | kategória: blog tipp

A Gmail nem túl régen bevezetett szolgáltatása a tabok (fülek), amelyekbe látszólag egy összetett, és jól működő rendszer szerint szortírozza a beérkező üzeneteket. Alapértelmezettként a Promóciók és a Közösségi füleket kaptuk meg, amelyeket tovább bővíthetünk szabadon, tetszőleges megnevezésű fülekkel. Sokaknak (többek között nekem is) azonban problémája akad a levelek küldésével, mivel több olyan levél is “elkallódik” a címzettnél, aminek nem kellene.

Az ok egyszerű. Ha az email olyan tartalommal bír, amelyet a Google szűrője marketing levélnek minősít (DM levelekre jellemző csatolmány, vagy bizonyos szavak használata), azonnal bevágja a Promóciók közé. Esetemben elég gyakori, hogy marketing szövegezésű leveleket küldök, hisz ez a munkám. Ráadásul az ügyfeleim kimagasló arányban használják a Gmailt, mint elsődleges levelező szolgáltatást. Sokukat én magam beszéltem rá évekkel ezelőtt, amit azóta sem bántak meg, most viszont egy kicsit visszaütött a jó szándékom. Arról nem beszélve, mi van akkor, ha egy új ügyfelemnek mindjárt az első emailem bekerül a Promóciók fül alá, és el sem olvassa.

Nos, a megoldás elég egyszerű, és javaslom, mindenki terjessze az ismerősei között. A ‘Promóciók’ és a ‘Közösségi’ fülek után van egy kis fül plusz (+) jellel, amire ha kattintunk, előjönnek a beállítások. Itt lehet hozzáadni további füleket, de ami a legfontosabb, ki lehet venni a pipát a ‘Promóciók’ és a ‘Közösségi’ fülek mellől. Ha ezt megtesszük, az összes, addig szortírozott levelünk visszakerül ömlesztve a ‘Beérkező levelek’ fiókba. Visszaáll a régi rend, a levelek nem kallódnak tovább.

Akinek mégis tetszik az új, szortírozott megoldás, az ne legyen rest folyamatosan ellenőrízni a füleket, hátha érkezett egy nem odaillő levél. A rosszul szelektált leveleket meg lehet fogni, és átdobni a megfelelő fül alá, így legközelebb már remélhetőleg nem lesz téves a kézbesítés.

Parndorf, az L-es férfiak, és S-es nők mekkája

2013.12.21. | kategória: blog

Azzal kezdeném, hogy elég hülye ruhaméretem van. 195 cm magasságomhoz hosszú kéz, viszonylag hosszú láb, és 95 kg párosul (ja és 47-48-as láb). Nem viccelek, az elmúlt 1 hónapban nem találtam a méretemben sem nadrágot, sem inget Magyarországon, pedig Szombathelytől a budapesti plázákig jópár üzletben megfordultam. Bármilyen furcsa, de az egyetlen hely, ahol 35-ös derék mellé 36-os hosszal kapok farmert, a Mustang, de csak külföldön. Voltam már többször itthon Mustang boltban, de készleten soha nem volt 36-os hossz, csak rendelésre tudták vállalni a kérésem. Nonszensz. Ing dettó.

Nem volt mit tenni, tegnap ismét kint voltunk Parndorfban. Épp ma beszélgettünk róla, hogy mióta is járunk ki, de nekem valamiért 2002 rémlik. Nem sokkal azelőtt nyitott, akkoriban még csak a belső udvar létezett, ahol most a Mustang, Polo Ralph Lauren, a Lindt, a Tommy Hilfiger, a Mango, stb üzlet volt. Tavaly ősszel voltunk kint utoljára, de még ennyi idő alatt is egy új, kb. Aréna pláza méretű komplexumot nyitottak meg, amit kifelé jövet vettem csak észre. Már régóta nem lehet egyetlen nap alatt bejárni az egész outlet városkát, simán komoly létjogosultsága van a kijáratnál magasodó szállodának is. Mondjuk, nem mindenkinek éri meg kimenni.

Idén egyéb elfoglaltságaim miatt nem volt időm kimenni Parndorfba, így eléggé megcsappant ruhatárral, rengeteg ötlettel, és elég célirányosan indultam ki. Néhány inget, farmert, meg egy-két apróságot akartam venni. Inggel kezdtük a túrát, mert a Mustang, mint farmer beszerzési forrás, tuti biztos volt, így azt hagytam a legvégére. A belső udvarban parkoltam, ahogy mindig, a Nordsee és a Mustang bolt között félúton. Ez a két biztos pontja van a látogatásunknak :) Sorban mentünk, egy jó nagy kört leírva átmentünk a szomszéd plázába is. S’oliverben találtam két inget, ami tetszett is, és méretben is jó volt. Meg is vettem őket, de valami komolyabbat is szerettem volna, egy Lacoste, Mexx, vagy Hilfiger jól jött volna. Mentünk tehát sorban: Cross, Pierre Cardin, Polo Ralph Lauren, Tommy Hilfiger, Mexx. Semmi. Egyedül a PRL-ben tudtak méretemben mutatni inget, de csak regulat fitben, ahhoz meg kb. 110 kilónak kellene lennem. Picsába. Nincs mit tenni, ez az outlet. Örülj, ha valamit találsz a méretedben, amúgy meg egy szavad se legyen, occó minden, nehogymár minden méret legyen raktáron.

Az van, hogy férfiaknak L-es, nőknek S-esből minden van, és ennyi. A Cross Jeans-ben például tényleg nem volt más férfi méret, csak L-es. Végiglapoztam az összes inget, azt hittem, rosszul látok, vagy nem vettem észre a méretjelzéseket a sorok végén. De nem. Tényleg csak L-es van mindenből. A szomszéd üzletben a női holmik voltak hülye méretezéssel, csak XS-es, és S-es volt a cuccok 90%-ából. Néhány M-es póló, vagy pulcsi előfordult, de azok meg a kollekció legsilányabb darabjai voltak.

Ezekkel a kapufára lövésekkel jól el is ment a délelőtt, beültünk a szokásos Nordsee menüre, utána egy kávé a Coffeeshopban, majd berobbantunk a Mustangba. Apropó, a Nordsee-ben a pult mögött 6-ból 4 magyar, a Coffeeshopban is csak köszönni kell németül, azonnal magyarra váltanak a pincérek. Pedig eléggé helyi dialektussal rágom a szavak végét :D Szóval a Mustang. Egy kedves, de kissé fura néni próbált nekem segíteni, és lila nadrágot hozott 30-as derékkal, hogy “jó lesz az, nagyot nyúlik az anyag”. Mondom a színe sem jó, nemhogy a mérete, de mivel nem akart tágítani, elvettem tőle a nadrágot, és pár méterrel arrébb odaadtam egy másik eladónak, hogy tegye vissza. A másik eladó már magyar volt, ahogy általában az alkalmazottak jó része Parndorfban. Néhány kör próba után mindenem megvolt, amiért mentem. Like a boss. Közben néha előkerült a fura néni, hogy jó lett-e a nadrág, amit adott :D Alig lehetett levakarni szegényemet. Hozni akart egy rikító narancssárgát is, ráadásul női fazont. Nem tudom, minek nézett, remélem, hogy csak a saját ízlését akarta rámerőltetni.

Hál’istennek a becélzott cuccokat sikerült mind beszerezni, de ezért ismét kár volt az egész napot eltölteni kint. Szinte minden alkalommal megfogadom, hogy csak a Mustangba megyek ki, mert máshol eddig még soha semmit nem találtam, de csak nem hagy nyugodni a gondolat, hogy hátha mégis van néhány XXL-es slim fit ing, és 36-os hosszú nadrág :)