2014 margójára

2014. december 31. - kategória: blog

Azon gondolkodtam az ünnepek alatt, hogy ha már úgyis van elég időm, írnom kellene a blogra. Augusztusban írtam az utolsó bejegyzést, azóta csak kavarogtak a gondolatok a fejemben, de konkrétan időm nem volt leülni, és gépelni. Ez most ilyen panaszkodós bejegyzés lesz, előre is bocs.

Szinte minden hétvégét a cégnél töltöttem, feláldoztak minket a kapitalista pénzhajhászás oltárán. Mondjuk nem volt kötelező (csak kötelezően ajánlott), de ha bevállaltam (mert be kellett), normálisan ki is fizették. Az első pár hét egész jól telt. Ha volt affinitásom, bementem, mert munka mindig volt, de normális keretek között lehetett játszani a határidőkkel. Aztán kezdett durvulni. A túlóra pénzre hivatkozva már semmi sem számított, sőt már úgy éreztem magam, mintha örülnöm kellene, hogy vasárnap is bent lehetek. Hétköznap reggeltől este 8-ig, szombaton, vasárnap délután az irodában. Sokszor péntek délután 4-kor tudtam meg, hogy hétvégén ezt meg azt kell megcsinálni. A család teljesen másodlagossá vált, zombiként közlekedtem az utakon, az emberektől, kollégáktól besokalltam, és megtört bennem valami.

Karácsonyra teljesen lebetegedtem. Az utolsó munkanapon még semmi bajom nem volt, másnap reggel torokfájás, nátha, elment a hangom, ami azóta is tart, most már több, mint egy hete. A két ünnep között betegszabadságon voltam, mondanom sem kell, jönnek az emailek a lehetetlen kérésekkel, szoros határidőkkel. Ha most is dolgoznék, még akkor sem végeznék.

2015-ben radikális változásokat tervezek, és ez alatt nem a szobák átrendezését értem.