2013 archívuma

Falmatrica – Wynerdy

2013.12.22. | kategória: arculat design portfólió

Év végi nagytakarítás után, a szokásos clean desk állapotra állítottam vissza az iróasztalomat. Mivel az egész iroda át lett forgatva, és minden a helyére került, valahogy olyan üresnek tűnt az egész helyiség. Sehol egy mappa, sehol egy simítófilc, csomagolóanyag és címke minták, proofok rendszerezve, lefűzve. A falak is csak hófehéren virítanak, nem takarja el sehol másfél m2-es kartonminta. Kicsit puritán az egész. Aztán eszembe jutott, hogy fel kellene tenni a falra a céglogót.

wynerdy_falmatrica

Mostanában többször használtam a bronz, és a barna szín különböző árnyalatait. A kártyanaptárunkon a fekete mellé párosítottam, a legutóbbi arculat tervezésekor pedig a bronz lett az elsődleges szín. Elegáns, nagyon szép szín, és mégsem az 1000-szer lerágott arany, vagy ezüst csont…

A falra matt fényű bronz öntapadó került, applikálás után viszont van egy trükkje, ami a tökéletes tapadáshoz kell. Ez a forró levegő, amit nagy teljesítményű hajszárítóval, vagy esetemben programozható hőlégfúvóval kell megoldani. Ilyenkor a glettelés legapróbb egyenetlenségei is előkerülnek, egyúttal azt jelenti, hogy a fólia a legkisebb mélyedésekbe is beszívja magát, és ennyivel is nagyobb lesz a tapadóereje.

wynerdy_falmatrica_reszlet

Csináltam már párszor ilyen melót, de minden alkalommal elcsodálkozom, milyen jól néz ki. Meg lehet rendelni tőlem is hasonló dolgokat, akár egyedi motívumokat, akár céglogót, idézeteket, stb.

Parndorf, az L-es férfiak, és S-es nők mekkája

2013.12.21. | kategória: blog

Azzal kezdeném, hogy elég hülye ruhaméretem van. 195 cm magasságomhoz hosszú kéz, viszonylag hosszú láb, és 95 kg párosul (ja és 47-48-as láb). Nem viccelek, az elmúlt 1 hónapban nem találtam a méretemben sem nadrágot, sem inget Magyarországon, pedig Szombathelytől a budapesti plázákig jópár üzletben megfordultam. Bármilyen furcsa, de az egyetlen hely, ahol 35-ös derék mellé 36-os hosszal kapok farmert, a Mustang, de csak külföldön. Voltam már többször itthon Mustang boltban, de készleten soha nem volt 36-os hossz, csak rendelésre tudták vállalni a kérésem. Nonszensz. Ing dettó.

Nem volt mit tenni, tegnap ismét kint voltunk Parndorfban. Épp ma beszélgettünk róla, hogy mióta is járunk ki, de nekem valamiért 2002 rémlik. Nem sokkal azelőtt nyitott, akkoriban még csak a belső udvar létezett, ahol most a Mustang, Polo Ralph Lauren, a Lindt, a Tommy Hilfiger, a Mango, stb üzlet volt. Tavaly ősszel voltunk kint utoljára, de még ennyi idő alatt is egy új, kb. Aréna pláza méretű komplexumot nyitottak meg, amit kifelé jövet vettem csak észre. Már régóta nem lehet egyetlen nap alatt bejárni az egész outlet városkát, simán komoly létjogosultsága van a kijáratnál magasodó szállodának is. Mondjuk, nem mindenkinek éri meg kimenni.

Idén egyéb elfoglaltságaim miatt nem volt időm kimenni Parndorfba, így eléggé megcsappant ruhatárral, rengeteg ötlettel, és elég célirányosan indultam ki. Néhány inget, farmert, meg egy-két apróságot akartam venni. Inggel kezdtük a túrát, mert a Mustang, mint farmer beszerzési forrás, tuti biztos volt, így azt hagytam a legvégére. A belső udvarban parkoltam, ahogy mindig, a Nordsee és a Mustang bolt között félúton. Ez a két biztos pontja van a látogatásunknak :) Sorban mentünk, egy jó nagy kört leírva átmentünk a szomszéd plázába is. S’oliverben találtam két inget, ami tetszett is, és méretben is jó volt. Meg is vettem őket, de valami komolyabbat is szerettem volna, egy Lacoste, Mexx, vagy Hilfiger jól jött volna. Mentünk tehát sorban: Cross, Pierre Cardin, Polo Ralph Lauren, Tommy Hilfiger, Mexx. Semmi. Egyedül a PRL-ben tudtak méretemben mutatni inget, de csak regulat fitben, ahhoz meg kb. 110 kilónak kellene lennem. Picsába. Nincs mit tenni, ez az outlet. Örülj, ha valamit találsz a méretedben, amúgy meg egy szavad se legyen, occó minden, nehogymár minden méret legyen raktáron.

Az van, hogy férfiaknak L-es, nőknek S-esből minden van, és ennyi. A Cross Jeans-ben például tényleg nem volt más férfi méret, csak L-es. Végiglapoztam az összes inget, azt hittem, rosszul látok, vagy nem vettem észre a méretjelzéseket a sorok végén. De nem. Tényleg csak L-es van mindenből. A szomszéd üzletben a női holmik voltak hülye méretezéssel, csak XS-es, és S-es volt a cuccok 90%-ából. Néhány M-es póló, vagy pulcsi előfordult, de azok meg a kollekció legsilányabb darabjai voltak.

Ezekkel a kapufára lövésekkel jól el is ment a délelőtt, beültünk a szokásos Nordsee menüre, utána egy kávé a Coffeeshopban, majd berobbantunk a Mustangba. Apropó, a Nordsee-ben a pult mögött 6-ból 4 magyar, a Coffeeshopban is csak köszönni kell németül, azonnal magyarra váltanak a pincérek. Pedig eléggé helyi dialektussal rágom a szavak végét :D Szóval a Mustang. Egy kedves, de kissé fura néni próbált nekem segíteni, és lila nadrágot hozott 30-as derékkal, hogy “jó lesz az, nagyot nyúlik az anyag”. Mondom a színe sem jó, nemhogy a mérete, de mivel nem akart tágítani, elvettem tőle a nadrágot, és pár méterrel arrébb odaadtam egy másik eladónak, hogy tegye vissza. A másik eladó már magyar volt, ahogy általában az alkalmazottak jó része Parndorfban. Néhány kör próba után mindenem megvolt, amiért mentem. Like a boss. Közben néha előkerült a fura néni, hogy jó lett-e a nadrág, amit adott :D Alig lehetett levakarni szegényemet. Hozni akart egy rikító narancssárgát is, ráadásul női fazont. Nem tudom, minek nézett, remélem, hogy csak a saját ízlését akarta rámerőltetni.

Hál’istennek a becélzott cuccokat sikerült mind beszerezni, de ezért ismét kár volt az egész napot eltölteni kint. Szinte minden alkalommal megfogadom, hogy csak a Mustangba megyek ki, mert máshol eddig még soha semmit nem találtam, de csak nem hagy nyugodni a gondolat, hogy hátha mégis van néhány XXL-es slim fit ing, és 36-os hosszú nadrág :)

Ubuntu XP helyett – 3. rész

2013.12.21. | kategória: ubuntu

Húgom laptopja visszakerült rendeltetési helyére, viszont a karácsonyi készülődés miatt sok időm nem volt foglalkozni vele. Miután végigkínlódtam a telepítést, és megtettem az első lépéseket, nagyjából gyári állapotában adtam át használatra a rendszert. Húgom mindjárt neki is állt jajogni, mert hasonló jó szándékomtól vezérelve már találkozott az asztali gépükön az Ubuntu egyik korábbi (azt hiszem a 10-es) verziójával. Valójában azzal sem volt komolyabb bajuk, inkább a megszokott programok hiánya okozott némi hisztit. Miután felvázoltam neki, hogy ez egy másodlagos gép a családban, majd ha van valami baja, átmegy a Win8-as gépre, egy vállrántással nyugtázta sanyarú sorsát, és hóna alá karolta a laptopot.

Amit tervbe vettem legközelebbi látogatásom során, az a Firefox cseréje Chrome-ra, és egy VLC player felhegesztése (ha még nincs fent egyátalán). Egy-két dolgot be is kell állítani, úgy mint animációk, árnyékok, élsimítások, stb, mert 512 MB RAM baromi kevés annak a gépnek.

Ubuntu-t XP helyett – 2. rész – telepítés

2013.12.16. | kategória: ubuntu

Nos, legyalultam húgom laptopját, és a legfrissebb Ubuntu telepítővel együtt indítottam újra. A telepítő egész barátságos, kvázi semmi dolga az embernek. A legnagyobb pozitívum, hogy az oprendszert már DVD-ről futtatva is el lehet indítani, így az utolsó pillanatban is lehetőséget kapunk arra, hogy meggondoljuk magunkat, biztosan szeretnénk-e telepíteni a rendszert. További lehetőség annak, aki nem szeret bajlódni Windows rendszerrel, és elég perverz hozzá, hogy kvázi bárhová viszi magával az Ubuntu telepítőlemezét, mindenhol a jól megszokott oprendszeren dolgozhat. Én ezt Ubuntu One cloud szolgáltatással, és/vagy egy legalább 16 GB-os pendrive-val egyébként gyönyörűen megvalósíthatónak is tartanám.

Azért nem ragadtam itt le, irány a telepítés folytatása. A következő képernyőn ismét egy megfontolandó dologra kérdez rá a telepítő, ugyanis eldönthetjük, hogy Ubuntut szeretnénk Windows mellé, Ubuntut önmagában, a többi partíció megtartásával, Ubuntut újraformázással, vagy “Valami mást” szeretnénk. Gyiáá, leszarom a többit, mi az a “Valami mást”??? Nos, ez így konkrétan a HDD manuális újraparticionálásához dobott, ahol csatolónként megadhattuk, mekkora szeletet szánunk a rendszer egyes részeinek. Az első négy próbálkozás vagy a fájlrendszer típusa, vagy a csatoló hibás megadása, vagy a swap hiányával ért véget. Azt hiszem ez az a pont, ahol a hozzám hasonló tapasztalatlan Linux telepítő userek azonnal felpattintják valamelyik fórumot. A fórumon meg szokás szerint ment a fröcsögés, és a Puzséri magasságokba emelt kifejtések arról, hogy az Ext3, vagy az Ext4 a jobb, illetve arról, hogy nagyjából, a gép teljesítményétől függően minek mekkora tárhely igénye van, és mit igyekezzünk megadni. Néhány perces böngészés után kikalkuláltam a szerintem megfelelő variációt, amit megadtam a telepítőben. Like a boss. Ha a grafikus szakmából indulok ki, ennyi tudásanyaggal az agyukban néhány ‘kedves’ ismerősöm már simán kitenné a ‘Linux installer expert’ titulust a neve alá, és már nyomatnák is a névjegykártyát.

A következő (de lehet, hogy időrendben eggyel a particionálás előtti) jó érzés akkor fogott el, amikor az XP számára totál ismeretlen laptop wifi driverét a telepítő DVD-ről installálta, és felajánlotta a környékbeli hálózatokat csatlakozásra. Oké, ezt már a win 8, (no meg a Mac OSX of course) is megcsinálja, de pl. win 7-nél nem találkoztam ezzel. Az is igaz, hogy csak egyszer telepítettem, kb. 3 évvel ezelőtt a másik asztali gépemre. Ezen a ponton már éreztem, hogy nem lesz gond itt a driverekkel, ami később be is igazolódott. Tényleg nem volt gond.

Az első komoly problémával telepítés során az Ubuntu One bejelentkezésnél találkoztam. A telepítéshez magyar nyelvet választottam, lehet nem kellett volna, mert valószínű rosszul fordították az egyik gombot. Kicsit furcsa is volt. A képernyőt, ahol meg lehet adni a bejelentkezési nevet és jelszót, és így létrehozni új felhasználót, nem lehetett átugrani. Volt egy “…valami… később” gomb, de ha azt megnyomtam, lefagyott az egész, úgy kellett kilőni a gépet, és újrakezdeni a telepítést. Legalább a particionálást nem kellett újra megcsinálnom. A megoldás az volt, hogy az Ubuntu One új felhasználó létrehozásnál üresen kell hagyni a mezőket, és a folytatásra kattintani. Itt egy újabb login formot ad be, ahol már a “… később” gombra kell menni, és vígan elkezdi a másolást.

Talán 10 perc után (DVD-olvasótól, gépsebességtől is függ) elkészült a másolás, és újraindult a rendszer. Egy apró bibi kapásból fellépett, valami, amihez nem értek, errorral fogadott a parancssoron, és kilökte a DVD meghajtót. Újraindítás után a boot sorrendet átrendeztem, első helyre HDD került, így már simán elindult a rendszer. Nem tudom, hogy ez volt-e a probléma, de így úgy néz ki megoldódott. A rendszer bejelentkezett, bal oldali indítópanelen ott virítottak alapból az előre telepített programok (LibreOffice, Firefox böngésző), az Ubuntu Szoftverközpont (mint az App Store), az Ubuntu One, ami egy ingyenes cloud szolgáltatás, a beállítások, plusz egy-két biszbasz. Nagyjából töröltem is, ami számomra nem érdekes, maradt a böngésző, az Office, meg a Szoftverközpont.

A telepítést sikeresnek ítéltem, holnap folytatom a szoftverek beszerzésével, és elkezdem használni a gépet.

Egyébként pont ezek azok a dolgok, ami miatt egy halandó aligha tudja feltelepíteni a rendszert. Még egy windows és Mac telepítőkön szocializálódott junior ‘home office rendszergazda’ is, mint én, fennakad néhány dolgon már a telepítés során, akkor hogy a viharba várják el, hogy elterjedjen az átlagjúzerek körében ez az amúgy baromi tetszetős, és nem utolsó sorban ingyenes oprendszer?

Ubuntu-t XP helyett – 1. rész

2013.12.16. | kategória: ubuntu

Nincs könnyű dolgom a húgom laptopjával. Konkrétan egy Dell Inspironról van szó, de ez a történet szempontjából nem túl érdekes. Szinte félévente kell valami nagygenerált végrehajtani rajt, mert a WinXP teljesen alkalmatlan a stabil működésre. Hol a lapozófájl ragad be, hol az automatikus frissítés szarja össze magát, ami miatt rendszeresen csigalassúvá válik a gép. Most, hogy megszűnt az XP támogatottsága, ideje upgradelni a rendszert, de ugyan mire? Adott egy viszonylag régi konfig, alig valamennyi RAM-mal (mert a 2×512-ből összeszarta magát az egyik kb. 1 évvel ezelőtt), amire az XP-nél frissebb windowst ráimádkozni nagy baromság lenne. Viszont ha kinézünk az ablak mögül (ha-ha), a Mac OSX-en, és a Linuxokon kívül nem látni mást, csak elmeroggyantaknak néhány BSD-t, meg unixot. Hurrá. OSX-hez gép is kellene, marad a linux. No de melyik a többszázból? Van néhány vállalati kliens (Red Hat, Novell), amikért már fizetni is kell, cserébe egész jól felturbózott rendszerek, és vannak az amolyan mindenkinek szánt kiadások. Ilyen a SuSe, az UHU, stb, és ott van köztük az Ubuntu. Az Ubuntuval nagyjából a 10-es verzió óta jó haverságban vagyok. Már feltettem egy-két ismerősöm gépére, egyikük azóta konkrétan szidja az XP-t, és az összes Windows-t, amivel dolga akad. Most sem fogok mást választani, hisz az Ubuntu 13-as verziójával olyan újításokat hoztak, amik miatt biztosra veszem, hogy nem bánom meg a telepítését.

Apropó, láttátok már az Ubuntu oldalát? Nézzetek körül, és vegyétek észre a mobilverziós Ubuntut (is). De ne a főoldalon a mobilra kattintsatok, mert az rossz link (he-he), hanem kapásból ide. Egész szép lett, aki akarja (és fejlesztő, mert egyelőre csak módjával lehet telepítgetni), lecserélheti a balfasz Androidját végre valami használhatóbb rendszerre.

Vissza a (desktop) Ubuntuhoz. Van az oldalukon egy tryout, amivel nagyjából fel lehet készülni, mi fog ránk várni, ha Ubuntut telepítünk. Szerintem kurva szép, pedig ez csak egy böngészőből indítható demo.

ubuntu

Szóval döntöttem a húgom helyett. Felnyomom neki az Ubuntu legfrissebb változatát, mivel a netezésen és a filmnézésen kívül nem csinál semmit ezen a gépen.

A tapasztalataimról (driverek, gép működés, gyorsaság, stabilitás, stb) szeretnék beszámolni itt a blogon. Ha kérdésetek lenne Ubuntuval kapcsolatban, twitteren kérdezzetek bátran, és megpróbálok válaszolni rá.

SA szépségszalon (Sárvár) – arculattervezés

2013.12.08. | kategória: arculat portfólió

Legújabb munkám egy sárvári szépségszalon arculatának felfrissítése volt. Sárvár egyik legrégebb óta működő, profi gépekkel felszerelt szalonjának tulajdonosai úgy gondolták, eljött az ideje a megújulásnak, és ezt szerették volna kommunikálni is vendégeikkel. Az új arculatnak tükröznie kellett a modern felfogást, ugyanakkor a városkép szempontjából fontos épület klasszikus stílusait is meg kellett őrizni. A logó színe ezért a bronz lett, amely önmagában patinás megjelenésű. A kör alakban, klasszikus metszésű talpas S és A betűkből tervezett monogram logó, és az ezalatti, modern metszésű sans-serif betűk összhangja megfelel a fenti kritériumoknak.

sa_portfolio

x-magasság a csomagolásokon

2013.11.28. | kategória: csomagolás

2014. december 13-ától lép hatályba az módosított EU rendelet, amely a csomagolóanyagokon kötelezően feltüntetendő információkról, és azok megjelenítéséről szól. Amikor csomagolóanyagokat tervezünk, jó ha tisztában vagyunk azokkal az alapvető követelményekkel, ami a dizájnon túlmenően a fogyasztót is védi az esetlegesen megtévesztő információktól. A rendelet külön kitér az elsődleges, és másodlagos látómezőben kötelezően feltüntetendő adatokra, illetve több pontban foglalkozik a különböző felületméretű csomagolóanyagokra vonatkozó információátadási és tipográfiai követelményekkel.

Egyik ilyen alapvető elvárás, hogy a 80 cm2-nél nagyobb felületű csomagolóanyagokon (kb. 2 db névjegykártya méret) a minimum betűméret az adott betűcsalád x-magasságát mérve 1.2 mm legyen. Mivel a különböző betűcsaládok más betűmagasságokkal készültek, ez az egyetlen módja annak, hogy egységes legyen a szabályozás. Törvény oldalról hülyebiztos a dolog, tipográfiai oldalról viszont más a helyzet. Mivel a betűket nem milliméter, hanem pontmagasságban mérjük, adódik a kérdés, hogy az 1.2 mm hány pont? A válasz egyszerű: minden betűtípusnál más. Mutatom:

1_2-mm-magas-betuk

Tehát csak az általam vizsgált (többnyire népszerű) betűtípusok között is több, mint 2 pt szórás van, ugyanazon betűmagassághoz viszonyítva.

A 80 cm2 alatti, de 10 cm2 feletti csomagolóanyag felületeken használandó x-magasság 0.9 mm. 10 cm2 alatti csomagolóanyag felületeken (pl. kis ampullák) pedig külön pontban szabályozzák, mik a feltétlenül megjelenítendő információk.

Itt lehet csemegézni: Az Európai Parlament és a Tanács 1169/2011/EU rendelete

Gagyixenon és ködlámpa

2013.11.20. | kategória: autó gondolkodó

Az utólagos xenon parasztvakítás címmel jelent meg tegnap cikk az origo-n. Hogy hozzá is tegyek valamit a cikk tartalmához, és aktuális is maradjak, ideveszek még néhány apróságot, ami engem idegesít a közlekedés során.

Általános “igazság”, hogy a felsőbb kategóriás autók tulajdonosai parasztok. Elmondom, kik az igazi parasztok: azok, akik ilyen utólagos xenonnal, LED karácsonyfaizzókkal, vagy kék szúrófényű LED-del szerelik fel az autójukat, ezzel veszélyeztetik a forgalomban résztvevőket, és saját magukat is. Ezek az emberek többnyire kissebbségi komplexusban szenvedő fostaliga tulajdonosok, akik másképp nem tudják felhívni a figyelmet magukra, mint hogy karácsonyfát csinálnak az autójukból, leültetik, hangos kipufogót tesznek alá, és itt jön a lényeg: mindenkit le akarnak alázni az utakon az 1.2-es, netán 1.4-es erőgépeikkel. 185-ös gumikkal, persze. Ők azok, akik hóesésben is vígan tolják 100-110-el, mert így akarják megmutatni, hogy nekik bizony van téligumijuk, ami nyílván ugyanolyan jól tapad havon és jégen, mint száraz aszfalton.

A lényeget majdnem kihagytam. KÖDLÁMPA! Októbertől áprilisig, akár tiszta az idő, akár nem, már egy ártatlan sötétedéskor, vagy egy kis esőzéskor erős késztetést éreznek arra, hogy elöl-hátul felbasszák azt a szart, és úgy közlekedjenek városon kívül-belül. Persze amikor rájuk veretem a fényszórót, villogtatnak vissza a balfaszok, és mennek tovább ködlámpával. A hátsó ködlámpa különösen nagy kedvencem, amikor az éppen csak fátyolos reggeli ködben kell beállni egy autó mögé, és semmit nem látni tőle.

Én egyesével törném le mindenki kezét, aki nem bírja felfogni, hogy ködlámpát csak erős ködben, láthatósági (mert nem látsz vele távolabb 2 méterrel sem, mint tompítottal) céllal lehet használni. A ködlámpa bizonyos szempontok szerint kvázi egyenértékű a fényszóróval. Mit jelent ez? Azt, hogy ha jön valaki szembe, és már elég közel van ahhoz, hogy meglásson akkor le kell kapcsolni (ha te látod őt, valószínű ő is lát téged)! Ha valaki mögé érsz, le kell kapcsolni az első ködlámpát! Ha valaki mögéd ér, le kell kapcsolni a hátsó ködlámpát! Egy kocsisornak csak az első, és az utolsó autója használhatja a ködlámpát/zárófényt! Ha beérsz egy településre, le kell kapcsolni a ködlámpákat!

Én azt nem értem, hogy azokat, akiket egy másik autó ködlámpája vakít el, hogy a francba nem jönnek rá, hogy ők is ugyanígy vakítják a többi autóst? Ennyi debil közlekedne az utakon?

Tudjátok mi a legszebb? Pontosan a felsőbb kategóriás autók tulajdonosai ismerik ezeket a szabályokat, és tartják is be. Nekik van a legnagyobb igényük a kultúrált közlekedésre. Kivételek persze mindig vannak, és tisztelet nekik.