Fotóarchívum újraépítése

2015. május 31. - kategória: zen

Mielőtt az előző iMacet elvitték, lementettem minden adatot egy külső HDD-re. Az adatok nagyon nagy része (kb. 300 GB) fotók és videók, amiket 2006-ig visszamenőleg, digitális fényképezővel “alkottam”. A mentés nagyon sok sebből vérzett.

Könyvtárak és kamerák

Ennyi idő alatt számos importálási beállítást próbáltam ki, így ennek köszönhetően minden próbálkozás más nevű főkönyvtárba került. Egy időben az OSX-es Pictures mappába mentettem, máskor a megosztott partícióra. Néha az Image Capture, aztán a Lightroom, vagy a Nikon gyári appja, de volt Picasa is a katalogizálás eszköze. Követhetetlen. Még ezeken is belül minden fényképezőgép kapott egy új könyvtárat, így a telefonokkal együtt volt 5 iPhone, 3 Nikon, 2 Panasonic és 1 Canon könyvtár, szanaszét a partíciókon. Aztán voltak könyvtárak, amiket ismerősöktől kapott képekkel töltöttem meg (esküvő, nyaralás, keresztelő, stb), így szépen duzzadt tovább az egész archívum.

Vélt megoldás

Rábízom magam a Lightroom import funkcióira. Megfogtam a backup HDD-n az egyik főkönyvtárat (esetünkben a Pictures mappát), ami 8674 db képet, összesen 110 GB méretben tartalmaz, fogalmam sincs hány alkönyvtáron keresztül, és az egészet importáltam (Másolással) az új iMac Pictures/Lightroom almappájába. A Lightroom teszi a dolgát, dátum szerint (hónapokra bontva, mert napokra bontva baromi sok alkönyvtár lenne) másolja vissza a gépre a képeket. Igen ám, de ezzel minden fotóeszköz összes képe ömlesztve lesz hónapokra bontva, ami azt a fene precíz, “mindennek megvan a maga helye” felfogásomat felülírja. Sebaj, egész eddig nem tudtam kitalálni normális katalógust, most az egyszer rábízom magam a programozók gondolkodására.

Címkék

Az elméletem az, hogy ha végez az összes fotóval (mert egyelőre kb. a harmadával végzett), fel fogom címkézni a képeket, és a kamera fajtája szerint csinálni fogok hivatkozásokat. Erre azért van szükség, mert azonos dátumon belül többféle témát is fotózhattam, többféle kamerával. Pl. a feleségem a gyerekeket fényképezte telefonnal, amíg én a DSLR-rel valami reklámfotót csináltam épp. Témák szerint nem fogok címkézni, mert a dátum, és a kamera típusa erősen leszűkíti a képeket, így már eléggé felgyorsul a keresés.

Szelektálás

Soha nem töröltem ki képet, ami nagy hülyeség volt, ezért változtatnom kell ezen is. Többek között ez az oka annak, hogy ekkora az archívum. Nem mondom, hogy át fogom nézni mind a >300 GB képet, de ahogy importálás közben ránéztem a gépre, rengeteg törölnivaló képet láttam, amiket gondolkodás nélkül fogok a kukába dobni, ha végzett.

Az egyetlen problémám az lesz ezzel a katalógussal egyébként, hogy ha nincsenek külön könyvtárban, ahogy eddig, akkor Lightroomon kívül nehezen fogok keresni köztük, és valószínűleg a régi Preview-es képnézegetés is meg fog szűnni. Cserébe viszont lesz egy – reményeim szerint – jól karbantartott fotóarchívum, amit Time Machine backupon fogok gyönyörűen őrízni, és nem lesznek szanaszét a dolgaim.

Time Machine a legjobb barátom

2015. március 17. - kategória: apple mac zen

Ma történt, hogy egy archív fájlt (872 MB-os ZIP fájl) EOCD hibával nem tudott kitömöríteni a gép. Próbáltam Stuffit-tel, muCommanderrel, mindennel, ami kéznél volt, de semmi. Valószínű már tömörítésnél hiba csúszhatott a folyamatba, mert három helyre archíváljuk ezeket a dolgokat, és egyiket sem tudta kitömöríteni. Mondanom sem kell, a szívbaj kerülgetett. Kb. 70 munkaóra volt emögött, a partnerünk most küldött át szövegmódosításokat ezekre a dizájnokra (16 különböző grafika, egyedileg előkészítve). Ez a rohadt ZIP fájl rejtette az összes előnézeti képet, repró anyagot, és a nyomóforma fájlokat… Tudom, hülye policy a ZIP-be tömörítés, egy ideje már nem is csinálom…

Jött az ötlet, a Time Machine. Beléptem, és elkezdtem visszatekerni az időt. Annyi volt meg, hogy a ZIP fájl 2014 májusában készült, tehát ezt megelőzően volt pár héttel a történet. A Time Machine-ról érdemes tudni, hogy ahogy megyünk vissza az időben, egyre nagyobb időléptékkel őrzi meg az adatokat. Tehát a mai napot óránként, a múlt hetet napi 2x menti, a múlt hónapot már csak naponta, vagy két naponta, aztán a végén már csak szinte hetente lehet visszatekerni, de nagy az esély, hogy pont akkor és pont ott megvolt az, amin dolgoztunk.

Az egyetlen bibi ott csúszott be a múltban lépegetésnél, hogy az a könyvtár, amiben kerestem, csak 2014 júliusban készült, így abban a könyvtárban eleve csak addig az időpontig engedett visszamenni. Totál el is keseredtem, aztán bekattant, hogy máshol is lehetett akkoriban az az adat, amit keresek. Gyorsan ki is derült, hogy a vélt könyvtár helyett a Desktopon volt akkoriban mindenem, és ott gyönyörűen vissza is tudtam menni, egészen 2013 decemberig. Lényeg a lényeg, megtaláltam a közvetlenül betömörítés előtti végleges állományokat, amiket minden gond nélkül, hiánytalanul visszaemeltem a “jelenbe”, és megkezdtem a munkát.

Ezek azok a dolgok, amiket az ember nem tud eléggé megfizetni.

Teljesítmény javítás Yosemite alatt

2015. február 13. - kategória: apple mac tipp

Hiába, az idő eljárt az iMacem felett. Valójában nem lenne semmi gond, ha nem frissültek volna a szoftverek, amiket használnunk kell, mert ugyanolyan vígan el lehetne köszörülni Snow Leopard – Adobe CS4 kombóval most is, mint amikor vettük a gépet. Persze csak akkor, ha nem kellene folyton valami újdonságot feltenni, ami aztán Mountain Lion, Mavericks, vagy épp Yosemite után kiált, és nem hajlandó addig elindulni, amíg meg nem kapja. Ennek a kényszernek engedve mi is folyamatosan frissítettük az oprendszert, ami az öregecske (early 2011, 27″, i3) iMac-et a memória upgrade ellenére is eléggé belassította.

Megoldásként hatékonyan alkalmazom az Onyx-ot, ami pillanatok alatt rendet vág a gépen (cache törlés, permission rebuild, stb.), de alapvetően a teljesítménnyel vannak gondok, ezért tovább kell mennem, ha újra stabil és gyors gépet szeretnék. Mindenek előtt rendet kell rakni.

  • Kezdésnek minden szoftvert frissíteni kell. A régi verziók már nem biztos, hogy tökéletesen kompatibilisek a Yosemite-vel, ezért komoly teljesítménycsökkenést okozhatnak.
  • Ezután a “System Preferences->Users&Groups->Login items”-ben érdemes takarítani. Ami nem kell, kidobni.
  • Jöjjön a Desktop. Itt is rendet kell rakni. Minden ikon, ami feleslegesen van a Desktopon, lassítja a gépet.
  • Töröld le az Adobe Flash playert. Hidd el, jót fog tenni. Itt az Uninstaller.
  • “System Preferences->Spotlight” – vedd ki azokat a kategóriákat, amiket nem kell, hogy megjelenítsen.

A fentiekkel már jócskán sikerült jó irányba terelni a gép teljesítményét, most jöjjenek a finomhangolások.

  • “System Preferences->Dock” – a Minimize windows using-nál a Genie effectet cseréld le Scale effect-re.
  • “System Preferences->Notifications” – Vegyél ki mindent, amire nincs szükséged. Fut a háttérben a semmiért. Nálam csak a Safari értesítések maradtak meg, minimál stílusban (csak banner, hang nélkül)
  • “System Preferences->Sound->Sound Effects” – vedd ki a ‘Play user interface sound effects’ elől a pipát.
  • “System Preferences->Extensions” – a Today alól én mindent kivettem, mert máshol nézem ezeket. A Share menu-ből vedd ki azokat, ahova soha nem akarsz megosztani.
  • “System Preferences->Accessibility” a Display tabon pipáld ki a Reduce transparency pontot. Én egy ablak mögé sem akarok látni, ez olyan, mint Windows-on az Aero környezet. Csilli-villi, de lófaszt sem ér.
  • Betűkészletek. Ha nincs egy jó fontkezelőtök, teljesen jó a beépített Font Book is. Indítsátok el, és amelyik betűkészleteket nem használjátok, lőjjétek ki (Disable selected fonts). Arra figyeljetek, hogy a rendszer alapértelmezett betűkészleteit ne kapcsoljátok ki. Ha legközelebb szükség van egy bizonyos betűkészletre, kapcsoljátok be. A profi betűkezelők, mint a Suitcase Fusion, automatikusan kapcsolják ki/be a betűkészleteket, kivéve ha összevesznek egy másik programmal… Javasolt még a Font cache törlése (megteszi az Onyx).

Első körben ennyi. A fentiek, és egy restart után jöhet az Onyx nagytakarítást végezni. Csak óvatosan a beállításokkal, érdemes egyesével végigmenni a folyamatokon. Aki gyakorlott, vagy bátor, az az Automation fülön a kívánt dolgokat végigkattintja, és mehet.

Az eredemény: nálam jól érezhető javulás boot időben, és általános használat mellett a programok is gyorsabban indulnak. Plusz, a Flash eltávolításának hála a netezés is felgyorsult.

 

Vendéglátás 2015

2015. január 6. - kategória: gondolkodó

Szombat este van, a helyszín egy igényes vendéglátóhely. 25 féle tea közül nem tudok választani, így a kiszolgáló hölgyre bízom magam. Hamarosan egy kis tálcán érkezik a forró vízbe áztatott teafilter, ami mellé egy kis kancsóban citromlevet kapok. Kérdem, hogy mézet kaphatok-e? Az nincs, elfogyott. Csak barnacukor van.

450 Ft-ot fizettem.

Gasztrobuzulás 2014

2014. december 31. - kategória: gasztrobuzulás

Két állandó téma foglalkoztat, az egyik a ‘cult of less’, a másik a gasztrobuzulás. A konyhában ez a két dolog teljesen jól együtt van. Arra törekszem, hogy a lehető legkevesebb eszközzel és edénnyel, kevés, de annál jobb minőségű alapanyagokból, egyszerű, de odabaszós kajákat készítsek. Az én konyhámban nem a margarin a szendvics alapja, és nem parizer kerül rá. A mai reggelink például ez volt:

Egyik oldalán pirított medvehagymás és/vagy sokmagvas baguett olivaolajjal becsöpögtetve, vékonyra szeletelt füstölt házi sonka, vörös szőlő kimagozva, fürtös koktélparadicsom, puha vaj és/vagy friss sajt (cottage cheese)

Egyik oldalán pirított medvehagymás és/vagy sokmagvas baguett olivaolajjal becsöpögtetve, vékonyra szeletelt füstölt házi sonka, vörös szőlő kimagozva, fürtös koktélparadicsom, puha vaj és/vagy friss sajt (cottage cheese)

Idén az ilyen, és ehhez hasonló ízélmények határozták meg a mindennapjaimat. 3 (vagy 4) esküvőn voltunk, ahol szerencsére nem a szokásos cordon bleu rizi-bizi került a tányérokra. A Corinthiaban egy gyönyörű ívet leíró, magyaros fine dining vacsorát fogyasztottunk el, egy másik esküvőn – a helyi hagyományokhoz igazodva -, gyöngyöző tyúkhúsleves, bográcsban főtt vadpörkölt, és kemencés sültek sorakoztak az asztalokon. Imádtam.

Az esküvőkön kívül többször is utaztam. Egy-két igénytelen hazai négycsillagos szállodát leszámítva, alapvetően mindenhol jó kajákat ettem. Év elején Kufsteinbe mászkáltam úgy 5-6 alkalommal összesen. Egész jó, és főleg egészséges kajákat szolgáltak fel meglepően jó minőségben, az üzemi konyhán. Saláták, krémlevesek, párolt zöldségek, finoman fűszerezve, zsírmentesen. Sok hazai étterem is megirigyelhetné őket. Az igazi élmény azonban egy 1600-as évek óta létező étteremben, Kufstein belvárosában ért. A séf a nyers marha szeleteket hordozta körbe az étteremben, és amelyikre rámutattál, azt sütötték meg. Kurva igényes volt az egész kaja és felszolgálás szempontjából, közben kézzel-lábbal evős feelingje volt az egésznek. Mi egy irtó jó hamburger menüt ettünk, grillezett kukoricával, steak burgonyával, 20 dekás marhahús pogácsával, friss salátával, baromi finom szószókkal, helyben főzött sörrel leöblítve (Ó anyám, oda akarok menni…).

Májusban barátokkal Villányban voltunk a Polgár Pincészetnél, ami aztán annyira megtetszett, hogy júniusban a feleségemmel visszamentünk még egy hétvégére. A Polgár borok amúgy is kedvenceink, ezért is mentünk hozzájuk, de amikor több borvacsorát végigettünk, egy alkalommal sem kellett csalódnunk semmiben. A kedvenc levesem azóta is az a zsengeborsó-krémleves, ropogósra karamellizált mandulaforgáccsal megszórva. Bármit raktak elénk, csak egymásra néztünk, és szótlanul élveztük. Külön jó pont, hogy Polgár Zoltán (a tulajdonos, egy végtelenül kedves, közvetlen ember) saját farmján nevelt mangalicáiból és egyéb állataiból (is) készülnek az ételek. Villányban amúgy is csak jó tapasztalaim voltak, és más helyet nem is ismerek az országban, ahol adott területen ennyi jó étterem van.

A poszt végén muszáj megemlítenem a legszörnyűbb élményem is. Voltam Svájcban, a francia határ mellett, ahol életem legszarabb kajáit sikerült megennem. Az egyik étteremben például a város híres tálját kértem, gondolván, milyen jó cuccok lehetnek rajt… Ehhez képest ízetlen, sótlan, fűszer nélküli, félig nyers kelkáposzta leveleken szintén ízetlen, főtt császárszalonna, némi főtt kolbász, párolt répa, és félig nyers, ugyanolyan ízetlen, sótlan, és fűszer nélküli párolt krumpli volt. Mintha valami zöldséglevest lekapcsoltak volna fél óra után, és a levéről leszűrve odabaszták volna az asztalra. Nyomtunk rá csípős majonézt, szórtuk sóval, borssal, kértünk mellé kenyeret, így fogyasztottuk el nagy nehezen. Szóval ennyit a nagy francia konyháról. Másnap valami spenótlevest kaptunk ebédre a cégnél ahol voltunk, majd ízetlen, inkább párolt, mint főtt csirkecombot, egy rakás párolt zöldséggel. Annyi szent, hogy ezeknek a fűszer nem kilószám fogy a konyhákon. Alig vártam, hogy hazajöjjünk.

2014 margójára

2014. december 31. - kategória: blog

Azon gondolkodtam az ünnepek alatt, hogy ha már úgyis van elég időm, írnom kellene a blogra. Augusztusban írtam az utolsó bejegyzést, azóta csak kavarogtak a gondolatok a fejemben, de konkrétan időm nem volt leülni, és gépelni. Ez most ilyen panaszkodós bejegyzés lesz, előre is bocs.

Szinte minden hétvégét a cégnél töltöttem, feláldoztak minket a kapitalista pénzhajhászás oltárán. Mondjuk nem volt kötelező (csak kötelezően ajánlott), de ha bevállaltam (mert be kellett), normálisan ki is fizették. Az első pár hét egész jól telt. Ha volt affinitásom, bementem, mert munka mindig volt, de normális keretek között lehetett játszani a határidőkkel. Aztán kezdett durvulni. A túlóra pénzre hivatkozva már semmi sem számított, sőt már úgy éreztem magam, mintha örülnöm kellene, hogy vasárnap is bent lehetek. Hétköznap reggeltől este 8-ig, szombaton, vasárnap délután az irodában. Sokszor péntek délután 4-kor tudtam meg, hogy hétvégén ezt meg azt kell megcsinálni. A család teljesen másodlagossá vált, zombiként közlekedtem az utakon, az emberektől, kollégáktól besokalltam, és megtört bennem valami.

Karácsonyra teljesen lebetegedtem. Az utolsó munkanapon még semmi bajom nem volt, másnap reggel torokfájás, nátha, elment a hangom, ami azóta is tart, most már több, mint egy hete. A két ünnep között betegszabadságon voltam, mondanom sem kell, jönnek az emailek a lehetetlen kérésekkel, szoros határidőkkel. Ha most is dolgoznék, még akkor sem végeznék.

2015-ben radikális változásokat tervezek, és ez alatt nem a szobák átrendezését értem.

Honlap ami szórólap ami honlap

2014. augusztus 3. - kategória: design webdev zen

Mondjuk úgy (erős túlzással), hogy elkészült az új Wynerdy website. Igen, jól látjátok: 1, azaz egy darab JPEG kép alkotja ezt a csodát, és nem viccelek. Az elmúlt 5 évben sokat foglalkoztam azzal, hogy a szövegek szépen jelenjenek meg a különböző böngészők, és operációs rendszerek alatt, gyakorlatilag eredménytelenül. A Google webfonts rengeteg betűtípust hoz, de csak kevés, igazán szép betűcsalád van, amelyik a magyar ékezeteket támogatja (plusz, Windows böngészőn ratyin néz ki az is). Aztán ott a cufón, ami scripttel generál képeket a karakterekből, belassítva ezzel az oldal rendert, és több galibát is okoz, ezért vetettem el. Legvégül (mert a blogon is ez vált be eddig) a webfont beágyazás, ami valamelyest működik, de csak addig, amíg nem nézem meg a blogot egy Windows PC-n. Elmegy a kedvem az egésztől. Trükközés a font-shadow-val, rotation 0.1%-al, hogy az anti-aliasingről ne is beszéljek. NEM SZÉP, és nem is tökéletes megoldás egyik sem, úgyhogy ennyi.

Az ötlet onnan jött, hogy egyes Behance portfóliókban tonnaszám találni 5-8 képernyő magas képeket, komplett szövegtörzsekkel, magyarázatokkal. Ezek elég igényesek, és a célnak maximálisan megfelelnek. Miért ne lehetne a komplett website egy kép, nem? DE!

Amit láttok, az egy 1920×1920-as JPEG, 8-as tömörítéssel. Így nagyjából 300 kB, nálam ez volt a lélektani határ. A képet 960×960-as méretben jeleníti meg az oldal, így kicsit ránagyítva is élvezhető, illetve (nyílván már kitaláltátok) retina kijelzőkön is élesen látni.

A SEO-val sokat nem foglalkoztam, a kép címe és az alt tagek vannak kitöltve, illetve a website header, aztán kész. Ahol kell, ott úgyis el van helyezve a link, a találati lista első helyére nem hajtottam soha, munkám meg van elég. Ez egy landing page, ha pedig így nézzük, annak teljesen jó. Plusz, most készülnek a szórólapok is, ugyanezzel a layouttal, szóval kettőt egy csapásra…

 
bormarketing

 

Ha valaki lekódolja nekem ezt tökéletes, tűéles cross-browser és cross-OS fontokkal, azt megnézem.

 

Kétsoros email aláírás

2014. július 24. - kategória: tipp zen

Először is elnézést kérek mindenkitől, akit ezidáig a tizenvalahány soros szöveges email aláírásommal zaklattam. Jó útra tértem, megérintett buddha szelleme, és azonnali hatállyal lecseréltem ezt a maszlagot. Valójában eddig is zavart, amikor egy-két, Outlookot használó ügyfelemtől kapott válasz válaszának a válaszában már 3x akkora volt az aláírásom, de mostanában elkezdtem kvázi chatelni is emailben. Ez annyit jelent, hogy szinte köszönés nélkül, egy-két mondatos gyors email váltásokkal szaporázzuk a megbeszélni valóinkat. Úgy éreztem, eljött az ideje az aláírás leegyszerűsítésének. Bár Outlookban van gyárilag megoldás arra is, hogy a válasz emailekben egy egyszerűbb aláírás szerepeljen, Gmailben csak konzervekkel (lásd: Beállítások -> Labs -> Előre megírt üzenetek) oldható meg a dolog, ami egyrészt nem natív, másrészt nem elérhető mobil appból…

Ennyi bevezető után íme a mostani aláírásom:

alairas

Szerintem ez egy stílusos, informatív aláírásnak indult. Nem is mondhatnék mást, évekig használtam. Csak bazi nagy, és ez lett vele a legnagyobb gondom.

Az is probléma (kinek mekkora, az relatív), hogy külföldre is sűrűn levelezek, ezért angolul is beírtam a titulusomat, illetve a téves emailes szöveget, ami most így ránézve a legnagyobb bullshit, amit láttam evör, de amikor készült ez a szignatúra, akkor menőnek tűnt. Nyilván a nagy cégek policy-jében kötelezőek az ilyenek, de ha valamit rossz helyre küldök, akkor 1. úgyis visszaszólnak 2. soha nem szólnak vissza, még akkor sem, ha odaírom alulra ezt a felhívást. Kukába vele.

Most hogy már alulról indultam, felfelé haladok. Cégnév, cím, weboldal. Bőségesen elfér egy sorban, egy igényes elválasztójellel.

Telefon, email cím kell, ezeket nem lehet kihagyni.

Név és titulus. No igen. Ha ismerősnek írok, úgyis “Üdv, Peti”, vagy “BW, Peter” a befejezés. Ha nem ismerős, akkor nem hiszem, hogy első email váltásnál valaki arra vágyik, hogy Üdvözlettel / Kind Regards elköszönéssel kapjon emailt. Külföldinek hülyeség az Üdvözlettel, magyarnak hülyeség a Kind Regards. Mea culpa, kukába vele.

Így el is jutottunk a kétsoros aláírásig, ami így fog kinézni a következő emailtől:

alairas2

18 vs. 2 sor.